Vizisikló

A vízisikló legkedvesebb tápláléka a béka; Lenz és Boettger megfigyelése szerint különösen a levelibékát fogyasztja szívesen. Erre enged következtetni az is, hogy foglyulejtése után, ha semmi mást nem fogad is el, az elébe tartott levelibéka láttára mindjárt megjön az étvágya. Ezt az ínyencséget azonban a szabadban csak a levelibékák párzási időszakában engedheti meg magának, mert azok ilyenkor jönnek le a földre; máskor kénytelen beérni más békafajokkal, melyeket bármikor könnyen ejt hatalmába. Effeldtnek az a megfigyelése, hogy a siklók a kecskebékától visszariadnak, s azt még ha nagyon éhesek is csak megharapják, de nem eszik meg, az itt tárgyalt fajra csak esetenként vonatkozhatik; mert viszont én többször láttam, hogy a vízisikló kecskebékát nyelt el. Mégis bizonyos, hogy sokkal szívesebben eszi meg a varangyot is s a fogságokban csak az olyan példányok fogyasztják szívesen a kecskebékát, amelyek azelőtt nagyobb vizek mentén laktak. Az unkára (Bombinator) azonban sohasem veti rá magát.

Werner szerint a vízisikló még sötétben is igen jól meg tudja különböztetni az egyes béka- és varasbékafajokat egymástól, amire őt nyilván kitünő szaglása teszi képessé; ezzel magyarázható az is, hogy még az egyes fajok porontyait is meg tudja különböztetni egymástól. Igen szereti a gőtéket is s azokat mind a vízben, mind a szárazon is hatalmába tudja keríteni. Olykor a szalamandrát is megtámadja, de úgy látszik, ez nem ízlik neki, mert kiköpi. A kétéltűeken kívül szívesen halászik kisebb halakra is s ezzel különösen a pisztrángosokban és általában is a haltenyészetekben nagy károkat is okozhat, viszont a nagyobb pisztrángok őt magát eszik meg.

Forrás: Brehm - Az állatok világa