A zöld vándorpoloska növényi nedvekkel táplálkozó, a címeres poloskák családjába tartozó, átható poloskaszagot árasztó kártevő. Az utóbbi években nem lehetett oka panaszra az időjárásunkat illetően, sikerült is annyira elszaporodnia, hogy a kertészeti kultúrák mellett a dísznövényeken, a szántóföldeken, de még az utcai fákon is megjelent.
Forrás: hobbikert.hu
Táplálékát főként meleg vérű állatok alkotják, mint rágcsálók, vagy nagyobb mókusok, és más kisebb emlősök. Alkalmanként madarakat is fogyaszt. A mambák esznek hüllőket, és néha más kígyókat is. Általában megharapja egyszer-kétszer a zsákmányt, aztán elengedi és megvárja, míg az elpusztul. Ha madarat eszik, akkor ha megharapja, fogva is tartja.
Forrás: Wikipédia
A szárazföldön vadászva is a víz közelében marad. A nagyságának megfelelő gerincesekre vadászik, a nagyobb egyedek akár kajmánokat, kapibarákat, tapírokat és pekarikat is elejthetnek. Egyes megfigyelések szerint jaguárral is összecsaphat, amely harcnak a kimenetele azonban már kétesélyes. Az emberre veszélyes, a támadásairól több beszámoló szól, bár bizonyított halálesetről egy sem. Legáltalánosabb vadászmódszere a krokodilokéra emlékeztet, a vízfelszínhez közel lesben állva várja, hogy egy állat a vízbe lépjen, vagy inni próbáljon. Zsákmányát rendszerint a fején ragadja meg erős állkapcsával és sok, hegyes fogával, majd gyorsan körültekeri. A tévhittel szemben áldozatát nem összeroppantja, hanem megfojtja. Annak minden egyes kilégzésénél ugyanis egyre szorosabban öleli, míg az végül nem tud levegőt venni. A zsákmányát – hasonlóan a többi kígyóhoz – egészben nyeli el. Kiakasztható állkapcsának megfelelően a fejénél jóval nagyobb átmérőjű eledellel is elbír. Hogy akadálymentesen jusson át a torkán, mindig a fejnél kezdi a nyelést, amelyet izmainak hullámszerűen végighaladó összehúzódásával is elősegít. A hatalmas lenyelt testeket lassan emészti, ilyenkor pihenésre van szükségre, amely több napot, sőt akár több hetet is igénybe vehet. Ekkor kissé kiszolgáltatottá válnak az óriáskígyók, ezért biztos menedéket próbálnak keresni. Egy-egy kiadósabb falatozást követően azonban sokáig, akár több hónapig sincs szükségük újabb vadászatra.
Forrás: Wikipédia
A zöld leguánok szigorúan növényevők és minden nap étkeznek. Kerülik az állati fehérjét, köztük a rovarok fogyasztását is. Valójában a magas fehérjetartalmú étrend egészségügyi problémákat okoz, például veseelégtelenséget, de akár halált is.
Forrás: Hüllőmagazin
Fő táplálékát a hangyák jelentik, de a fák kérge alatt megbújó más rovarokat és azok lárváit, bábjait is elfogyasztja. Rendszeresen keresgél a talajon is. A hideg idő beálltával gyümölcsöket és magvakat is eszik, de előszeretettel bontja ki a hangyabolyokat, melyekben hangyákat és lárvákat keres.
Zsákmányként étlapjukon elsősorban sáskák, mindenféle kisebb rovar és pókok szerepelnek, de elfogyasztják a rágcsálók újszülött kicsinyeit és a fiatal gyíkokat is.
A kis gyíkok a kikelés után azonnal önállóan táplálkoznak, apró rovarokat, lárvákat zsákmányolnak. Ivarérettségüket két évesen érik el.
A zöld gyíkok október elején-közepén húzódnak fagymentes helyekre, földalatti üregekbe, elhagyott vakondjáratokba, gyökerek közé telelni.
A zebrapinty táplálékának négy fő alkotóeleme van: magok, magkeverékek, zöldeleségek, lágyeleségek, ásványi anyagok.
A zebrapintyek kedvelt csemegéje a fürtös köles. Ezt felakaszthatjuk a kalitkára (kb. 20 cm hosszú) és a madarak kedvükre csipegethetnek belőle. Külön jó benne, hogy a természetes táplálékszerzéshez hasonlóan juthatnak így hozzá madárkáink e finom csemegéhez.
Nagyon fontos, hogy ne etessünk régi, poros esetleg gombás magvakat a madarakkal, mert az komoly betegségek kialakulásához, esetleg pusztuláshoz is vezethet. Mindig azonos, megbízható helyről vásároljuk az eleséget.
Nyáron a zerge a legjobb, a legízesebb és legzamatosabb alpesi növényeket eszi és ezek közül is azokat, amelyek közel a hó határához nőnek, azonkívül megeszi a magasságban tenyésző bokrok fiatal hajtásait és sarjait, a havasi rózsát és a tűlevelű fák hajtásait. Jól táplált zerge hamar hízik, zsírrétege nagyszerű tartalék a téli inség napjaira; késő ősszel és télen meg kell elégednie azzal a fűvel, ami a hó alól kilátszik, valamint mindenféle mohával és zuzmóval. Ilyenkor rágja le a tűlevelű fák rügyeit is, különösen a fehérfenyőét és a kúszófenyőét. Úgy látszik, hogy a só éppúgy mint a többi kérődzőnek, neki is nélkülözhetetlen; ivóvízre ellenben nincs okvetlenül szüksége és valószínű, hogy szomjúságát a levelek harmatjával oltja. A tél a zergék számára is számtalan veszélyt rejteget, mindenek előtt táplálkozási gondokkal kell küzdeniök. Ahol szénakazlak vannak felállítva, ott gyakran egész csapat zerge verődik össze és egyik a másik után olyan mélyre rágja be magát a kazalba, hogy vihar esetén egészen be is bújhatnak a szénába. Ahol ilyen szénakazlak vagy mesterséges takarmány nem áll rendelkezésükre, ott igen sok zerge az éhségnek esik áldozatul.
Forrás: Brehms: Az állatok világa
A lárva és az imágó egyaránt ragadozó életmódú, rovarokkal táplálkoznak.
Forrás: Wikipédia
Főleg a mimózaformák (Mimosoideae) szerepelnek étrendjében; az akáciák (Acacieae) mellett leginkább az afrikai mimózák (Mimoseae). Az akácia tüskéit fogaival széttöri, ezért azok nem sebzik fel szájüregét. A fák leveleit, virágait és terméseit egyaránt megeszi, az ásványi anyagokért olykor némi földet is. Gyomra négy részből álló kérődzőgyomor.
A zsiráf és az ernyőakácia (Vachellia tortilis) kölcsönösen alkalmazkodott egymáshoz: amikor az akácia érzi, hogy a zsiráf legelni kezdi, méreganyagokat termel a leveleiben, amitől azok a zsiráf számára kellemetlen ízűvé válnak. Eközben figyelmeztető illatanyagot (etént) bocsát ki, és a környező, azt érzékelő fák ugyancsak elkezdenek mérget termelni. Amikor a zsiráf érzi, hogy a levelek íze megromlott, arrébb megy – méghozzá nem a közelben álló, figyelmeztetett fákhoz, hanem távolabb, illetve széllel szemben.
Egy ereje teljében levő bika naponta akár 66 kilogramm zöldtakarmányt is megehet. A bikák többnyire kinyújtózva, a lehető legmagasabbról csipegetnek, míg a válogatósabb tehenek gyakran test- és térdszinten legelnek. Ritkán iszik és ilyenkor meglehetősen védtelen, mert szét kell terpesztenie lábait, hogy elérje a víztükröt.
Forrás: Wikipédia
A szú fát eszik. Ebből következik, hogy nem egy hasznos állat. Azon kívül, hogy a dísztárgyként vagy használati tárgyként használt fába belemászva megzabálja azt, még az erdőkben is okoznak gondokat. Tulajdonképpen semmi hasznuk nincsen, és csak jobban járnánk, ha nem lennének. A velük táplálkozó madarak pedig áttérhetnének magvak evésére. A szú (hasonlóan egy kocsmai részeg disznóhoz) egy hangos állat. Nem lehet tőle aludni. Rág, csámcsog, fingik, böfög és még a száját sem törli meg. Evés és haladás közben menetet vágnak a fába, amibe akár egy facsavart is könnyen behajthatunk. Asztalosok néha ezt a tulajdonságukat ki is használják. A szúnak több fajtáját ismerjük: mezei szú, vízi szú. Édeskés ízű, és tájjellegű csemege a tokajia szú. Van egy colos fajta, a hosz szú. Az akácosokban megtalálható, apró növésű a kis-fa szú; a tölgyesekben egy hosszú növésű a nagy-fa szú.
Forrás: turaut.hu
Az Uhu vagy más néven a nagy fülesbagoly madarakon és kisebb emlősökön kívül a nyulakat is zsákmányul ejti. Nagy termete lehetővé teszi akár más baglyok, őzgidák és rókák elejtését is. Éjjeli állat, de megfigyeltek olyan példányokat is, amelyek nappal jártak zsákmány után. Rendkívül kifinomult látása és hallása segíti vadászatában.
Forrás: Wikipédia
Tekintettel arra, hogy több ezer ugráló pókfaj létezik, lehetetlen lenne felsorolni az összes élőlényt, amelyekről ismert, hogy ezeknek az ugráló ragadozóknak áldozatul estek. Általános szabályként azonban bármit kisebbet esznek, mint amilyenek (és talán néhány dologgal nagyobbak is).
Szeretik a repülő rovarokat, mint a lepkéket és a legyeket, bár általában inkább a leszállást részesítik előnyben, mint a levegőben. A mászó poloskák, mint a bogarak és a hangyák ízletes falatokat készítenek, és néhány pókról még azt is tudták, hogy nektáron és pollenen vacsoráznak.
Sok ugráló pók is kannibalista, ezért még a pókoknak is félniük kell a pókoktól.
Forrás: us.lg
