A vízben 1 - 4 év alatt, - bábállapot nélkül, - fokozatos kifejléssel alakul át imágóvá. Eleinte a nála kisebb rovarálcákat, ráklárvákat és egyéb apró állatokat eszik. Ez életének legkritikusabb szakasza, ekkor legnagyobb a pusztulás aránya. Ha a lárva megfelelő körülményeket és táplálékot talál, néhány nap múlva már vedlik, amit lárva korában összesen 9 - 15 alkalommal ismétel meg.
Ha kevés a táplálék, az együtt nevelkedő fiatal lárvák egymást falják fel. Nagyobb, hasonló méretű lárváknál ez már jóval ritkább. Ha két nagyobb lárva találkozik, némi erődemonstráció után, támadási kísérlettel jelzik dominanciájukat, de inkább harc nélkül visszavonulnak. Ez alól kivétel a frissen vedlett, még meg nem szilárdult kutikulájú lárva, amit azonos méretű fajtársai könnyű prédának tekintenek.
Az idősebb lárvák vízi rovarokat, férgeket zsákmányolnak. A nagyobb testű fajok lárvái megeszik az ebihalat, a halivadékot, amivel az ivadéknevelő halastavakban kárt okozhatnak. A lárva csak mozgó, élő táplálékot fogyaszt.
Lesből vadászik, de alkalmanként aktívan is keresi az ennivalót. Jellegzetes zsákmányoló eszköze az alsó ajakból kialakult álarc, ami egyes fajoknál - nevéhez híven - eltakarja a szájszerv többi részét.
Az álarc villámgyorsan kinyújtható és visszahúzható, így a nagyobb termetű fajok az álarc végén lévő, mozgatható karmokkal több centiméterről is megragadhatják a zsákmányt.
A nemrég kelt szitakötők szinte egyfolytában vadásznak kisebb repülő rovarokra, legyekre, szúnyogokra, rajzó hangyákra. Több faj akkor kel ki, amikor tömegesen megjelenik a tavaszi bársonylégy (Bibio marci), a szitakötők könnyen megszerezhető prédája. Ez a táplálkozással töltött időszak két hétig tart, mely alatt a rovarok elnyerik végső színezetüket, tartalék energiát halmoznak fel, a nőstények petesejtjei megérnek, testesebbé válnak.
Forrás: természettár.hu
Ha kevés a táplálék, az együtt nevelkedő fiatal lárvák egymást falják fel. Nagyobb, hasonló méretű lárváknál ez már jóval ritkább. Ha két nagyobb lárva találkozik, némi erődemonstráció után, támadási kísérlettel jelzik dominanciájukat, de inkább harc nélkül visszavonulnak. Ez alól kivétel a frissen vedlett, még meg nem szilárdult kutikulájú lárva, amit azonos méretű fajtársai könnyű prédának tekintenek.
Az idősebb lárvák vízi rovarokat, férgeket zsákmányolnak. A nagyobb testű fajok lárvái megeszik az ebihalat, a halivadékot, amivel az ivadéknevelő halastavakban kárt okozhatnak. A lárva csak mozgó, élő táplálékot fogyaszt.
Lesből vadászik, de alkalmanként aktívan is keresi az ennivalót. Jellegzetes zsákmányoló eszköze az alsó ajakból kialakult álarc, ami egyes fajoknál - nevéhez híven - eltakarja a szájszerv többi részét.
Az álarc villámgyorsan kinyújtható és visszahúzható, így a nagyobb termetű fajok az álarc végén lévő, mozgatható karmokkal több centiméterről is megragadhatják a zsákmányt.
A nemrég kelt szitakötők szinte egyfolytában vadásznak kisebb repülő rovarokra, legyekre, szúnyogokra, rajzó hangyákra. Több faj akkor kel ki, amikor tömegesen megjelenik a tavaszi bársonylégy (Bibio marci), a szitakötők könnyen megszerezhető prédája. Ez a táplálkozással töltött időszak két hétig tart, mely alatt a rovarok elnyerik végső színezetüket, tartalék energiát halmoznak fel, a nőstények petesejtjei megérnek, testesebbé válnak.
Forrás: természettár.hu
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése