Mosómedve

A mosómedve nem válogatós, bármit elfogyaszt. Gyakran fogyaszt növényi terméseket és magvakat (például makkok, bogyók, vadcseresznye, vadszőlő, datolyacseresznye stb.), olykor a mezőgazdaságban termesztett növényekre is rájár (barack, dinnye, szilva, citrusfélék, olykor gabona). Amennyiben állati eredetű táplálékot fogyaszt, étlapján többek között ízeltlábúak, halak, rágcsálók, kétéltűek és tojások szerepelnek. Az emberek közelségét is kiaknázza: rendszerint átkutatja a szemetet, olykor kiborítva a tárolókat, hogy különféle maradékok és más kidobott ételek után nézzen. A gazdag tápláléklelőhelyen több példány is összegyűlhet. Az eledelt ügyes mellső mancsaival fogja meg és veszi a szájába, olykor megtisztogatva azt.

Forrás: Wikipédia

Méhek

A méhek a felgyűjtött mézen és polleneken élnek egész télen, és labdába fűződnek hogy megőrizzék a meleget. A lárvák a raktárból esznek e szezon alatt, és tavasszal a kaptár új generációtól hemzseg.

Forrás: A háziméh vagy mézelő méh

Medúza

Testükön egyetlen nyílás van a szájnyílás (űrbél). A szájnyílás peremén tapogatók helyezkednek el. A kisebbek planktonokkal, a nagyobb fajok kis rákokkal táplálkoznak úgy, hogy karjaikkal vizet áramoltatnak szájnyílásuk felé, beszippantják és kiszűrik a táplálékot. Az emésztetlen salakanyag aztán szintén ezen a nyíláson át távozik. Ragadozókat és planktonevőket különítünk el.

Egyes fajok aktív vadászok, a csalánsejteket tartalmazó tapogatókkal megmérgezett áldozataik akár halak is lehetnek. Ezeket is egészben juttatják űrbelükbe, majd megemésztik.

Forrás: Wikipédia

Mátyásmadár, Mátyásszajkó

Mindent eszik, mindent felfal, mert nagy az ő torkossága. Dió, mogyoró, makk, bükkmag, gyümölcs, bogyó; aztán a gilisztán kezdve szöcskén, futóbogáron át mindennemű bogárság mind a begyébe vándorol; a minek kemény a héjja, mint diónak, mogyorónak, azt odvakba, résekbe még gyüjtögeti is. Ez idáig nem is volna baj; de már az igenis és igen nagy, hogy zajgó úr ő kegyelme még gébicsnél, szarkánál is nagyobb fészekrabló. Tojás, meztelen madárporonty, a fészek szélén üldögélő és anyját váró tokos poronty, az mind Mátyás úr prédája.

Forrás: Herman Ottó: A madarak hasznáról és káráról

Márna

Érdemes körüljárni mire is van szükségünk, ha egy kiváló, késő őszi, dunai horgászatra készülünk. Ilyen hőmérsékleti viszonyok között az etetéssel már csínján kell bánni. Bár még foghatók a nyári fajok, a karika, a dévér a szilvaorrú, vagy a kár a jász is, de ezek már némileg elkülönülve találhatók meg a márnáktól. Kisebb-nagyobb csapatokba verődve várják a zord telet, s ha ezekre rábukkanunk, szinte egyáltalán nincs szükség etetőanyagra. Sima ólom-horog kombinációval megfoghatók.

A márnák is vonulnak, de az igazi csapatba verődést általában majd még alacsonyabb hőmérsékleten tapasztalhatjuk, így az etetésnek nagyobb a szerepe, mint a korábban említett fajok esetében. A márna kedveli fanyarabb, erősebb ízeket és illatokat (ugrik az gyakorlatilag mindenre, de nem kell annyira édes kajákat készíteni, mint a dévérnek). Késő ősszel már felesleges komolyabb mennyiséget etetni. Elég lehet kizárólag az etetőkosár használata, vagy esetleg néhány jól megnehezített alapozó gombóc bevetése. Horgászatunk alkalmával a Tímár River Plus etetőanyag-család folyóvízi sajtos kajáját kevertük alapnak, s némi Carp Expert Red Carp és Carpa Carasso keverékkel dúsítottuk. Az utóbbi etetők rendkívül gazdagok, abszolút alkalmasak egyszerűbb alap kaják felhozására.

A csalik közül ilyenkor már az élő anyag kerül horogra, első sorban csonti, giliszta. A márna esetében nem kell fukarkodni, alaposan meg szoktam tűzni a horgot, nem kell sajnálni a haltól a férgeket. Ha már a horognál tartunk, Maruto és Fudo márkát használunk, ebben az esetben az utóbbi Chinu Teflon jelzésű, 8-as és 6-os modelljeire esett a választás. Ezek bőven megtartják a combosabb márnákat is, de még a kisebb keszegekről sem kell lemondani. Optimális választás. Ha hozzájutunk jóféle esőgilisztához, akkor azt két ponton megtűzve, jó lógósra hagyva kínáljuk fel, be fogja hörpölni a márna mindenestül!

Forrás: energofish.hu

Macska

„Házi macskákon végzett megfigyelések kimutatták, hogy az ízletes eledelekből történő tetszés szerinti fogyasztás lehetőségét élvező macskák is a sok (24 órán belül 12-20 alkalommal) történő kis mennyiségű táplálék fölvételt részesítik előnyben a napi egyszeri vagy kétszeri bőséges étkezéssel szemben. Úgy tűnik, a legtöbb macska képes energia fölvételét úgy szabályozni, hogy ne egye túl magát és ne hízzon el ... Ezért észszerűnek tűnik, hogy a macskák napi egy vagy két nagy adag helyett több alkalommal kapjanak kisebb adagokat. Ez a gyakorlatban teljesen bevált, és számos kedvtelésből tartott macskát „igény szerint” etetnek, azaz ahányszor az állat a nap folyamán kéri.
Európában a kedvtelésből tartott macskák átlagos testtömege csaknem 4 kg és napi energiaszükséglete mintegy 1344 kJ metabolizálható energia. Ezt mintegy 100 g száraz táp, vagy egy nagy dobozban foglalt tipikus macskakonzerv tartalmazza. Igen kevés macska képes ilyen mennyiségű táplálékot egyetlen étkezés alkalmával fölvenni, s így naponta legalább két, de inkább több étkezést kell számára biztosítani. Ezért jó gyakorlatnak tekinthető a macskák naponkénti többszöri etetése, étvágyuk szerint. Megoldás az is, ha a macska igénye szerint szabadon járulhat a számára kikészített, s legalább naponta kétszer cserélt eledelhez.”

Forrás: Waltham könyv... — 106-107. oldal

Malac

A takarmány táplálóanyagai közül a fehérje a legfontosabb. Ez természetszerű tartás esetén nem gond, hiszen az őshonos fajták, például a mangalica egyrészt kevesebb fehérjét igényel, másrészt legeléssel, turkálással annak egy részét természetes úton fedezni tudja. Ma ezt az ólban a táppal együtt kell pótolni, ráadásul többet, hiszen a korszerű húshibridek igénye nagyobb. Ezért nagyon fontos a sertés számára a kukorica, melyben megtalálhatók a fehérjék összetevői, méghozzá sokféle aminosav képében. Másik jelentős növényi fehérjeforrás a szója, de ezenkívül állati eredetű fehérjére is áhítozik a sertés szervezete. Ha ezeket nem kapja meg, megáll a növekedése, tökéletlen lesz az emésztése, rosszul épülnek be a szervezetébe a vitaminok, az ásványi anyagok, aminek következményei a hiánybetegségek, a tökéletlen csontképződés, majd a mozgászavarok.
Másik gyakori hiba, amikor az állatok nem jutnak elegendő vitaminokhoz, ásványi anyagokhoz és nyomelemekhez. Ezek a hatóanyagok nélkülözhetetlenek, mert az egyes élettani folyamatokat szabályozzák, javítják az ellenálló képességet, tehát betegségmegelőző szerepük van. Hiányuk esetén a többi táplálóanyag sem tud beépülni a szervezetbe. Ezért a napi takarmányban feltétlenül gondoskodnunk kell utánpótlásukról. Ez nem csak a hizlalás során jelenthet gondot, hiszen az anyakoca rosszabbul vemhesül és a születendő malacok életképessége is gyengébb lesz.

Forrás: Mit egyen a sertés?

Mókus

Bár a legtöbb mókusfaj növényevő, akad néhány kivétel is, amely rovarokkal táplálkozik. A repülőmókus a kis madarakat és rovarokat is megeszi. Ügyesen siklik a fák között és így könnyen megtalálja a madárfészkeket, a bennük talált tojásokat pedig megeszi. A mókusok táplálkozási szokásai különbözőek, élőhelyüktől függnek. Természetes környezetükben a mókusok tápláléka a dió, a mogyoró, a kukorica, gyümölcsök, levelek és gombák. Egyes vadon élő fajok elfogyasztják a rovarokat, a kisebb madarakat és kis állatokat, a gombákat valamint a madártojást is. A kertekbe, parkokba látogató vagy ott élő mókusok tápláléka a mandula, a narancs, az alma, a paradicsom és egyéb növények. A háziállatként tartott mókusok pedig többnyire húsmentes étrendre szorulnak, elsősorban kukoricát, olajos- vagy egyéb magvakat kapnak enni. Ha a kis rágcsáló kutyaeledelt vagy ételmaradékot talál a ház körül, azt is jóízűen elfogyasztja. Alapvetően nem válogatósak, a téli szezonra pedig összegyűjtik és a fák odvaibba vagy földbe ásott üregekbe rejtik az az élelmiszert. Többek között ezért sem kedvelik a kertészek a mókusokat.

Forrás: haziallat.hu

Lunda

A lundák szinte kizárólag halakkal táplálkoznak, emellett fogyasztanak még rákokat, kagylókat is. Táplálékukat a tengerből szerzik, kis csapatokban vadásznak a víz alatt úszva. A csőrükben egyszerre 30 halat is tarthatnak!

Forrás: A legszínesebb északi madár

Lombszöcske

A zöld lombszöcske ragadozó, de gyümölcsöt is szívesen fogyaszt.

Forrás: alltkedv.eoldal.hu

Lótetű, Lótücsök, Lóféreg, Lóbogár, Vakondtücsök

A lótetűnek nem a növény a fő tápláléka. Rovarokat eszik és rengeteg káros lárvát pusztít el. Szereti a nedves talajt, ezért az öntözött kertek ágyásaiban szívesen betelepszik. Tavaszi reggeleken jól láthatóak a közvetlenül a felszín alatt kanyargó, tetején kicserepesedett járatai. Az útjába kerülő fiatal zöldségeket elpusztítja. Könnyű felismerni a kártételét: a palánta lankad, úgy tűnik, mintha kissé beljebb húzták volna a földbe és ha kihúzzuk hiányzik a gyökere.

Forrás: plantae.hu, gazigazito.hu

Ló

Sokan azt hiszik hogy a széna és a szalma ugyanaz, pedig nem. A széna a szárított fű,ezt eszik a lovak. A szalma pedig a gabona maradéka, ezt alomnak használjuk. Ezenkívül a lovak még zabot vagy kukoricát, tápot esznek. A vitaminokban gazdag tápoktól erősebb lesz az immunrendszere. A lovakat a legelőre is kiengedik minden nap vagy akár egész nap. Ilyenkor füvet is legelnek. Szeretik az almát, répát, dinnyehéjat.

Forrás: Tünde és a lovak

Liba

Naposlibáknak szoktak lúd indító tápot adni, aztán 3 hetes koruk után nevelőt, kb. 6 hetes koruk után befejezőt.
De nálunk volt, hogy minimális tápozással is gyönyörű, nagy libák nevelkedtek, két hetesen hoztuk őket, addig tápot kaptak, utána már csak darát, később szemes takarmányt (kukoricát, búzát, árpát), meg nagyon sok zöldet. Imádnak legelni, sok fű kell nekik.

Forrás: gyakorikerdesek.hu

Lisztkukac

Legelőször is lisztkukacokat kell szereznünk, amellyel elindíthatjuk a kolóniánkat. Ez legegyszerűbben egy állatkereskedés segítségével oldhatjuk meg, ahol 80-90 forintért már lehet kapni kis dobozkákban lisztkukacokat. Ezután egy nagyobb, jól lezárt, de felül lyukacsos edénykét kell szereznünk, amelyet valamilyen sötét, száraz helyen tartsunk. Ennek az aljára tegyünk fűrészport, rá korpát, zabpelyhet végül a tetejére liszt és zsemlemorzsa keverékét. Így elkészített tálba tegyük bele a kiszemelt pácienseket. Hetente egyszer adjunk a tenyészetünknek valamilyen ennivalót (lisztet, korpát, zabpelyhet, száraz kenyérdarabokat stb.). Néhány naponta azért adjunk nekik egy almacsutkát, kis sárgarépát, vagy bármilyen nedvesebb ételt is. Ezután már csak várnunk kell úgy egy fél évet, és a teknőseink legnagyobb örömére egy nagy halom lisztkukacunk lesz.

Forrás: teknos.eoldal.hu

Lepke, pillangó

A felnőtt lepkék nem igényelnek sok táplálékot, inkább a nektárban lévő cukorra van szükségük az energia pótlásához. Ezt a folyadékot az élénk színű virágok kínálják nekik. A virágokon a lepkék kinyitják addig feltekert nyelvüket, és a virág belsejéből kiszívják a ragacsos nektárt. Vizet a pocsolyákból és a patakokból isznak, ha megszomjazak.

Forrás: Tücskök, bogarak és más apró állatok

Láma

A lámák kizárólag növényevők, legtöbbször a bokrok ágait és leveleit eszik, de általában minden növényt és levelet megesznek amit csak találnak. Úgyanúgy mint a tevék, ők is napokig kibírják víz nélkül és a víz fontos részét a megevett növényekből szerzik. A lámák kérődző állatok, ami azt jelenti, hogy kétszer emésztik meg a táplálékot, ami segít abban, hogy kis darabokra őröljék a szilárd növényeket és több tápláló anyagot nyerjenek.

Forrás: haziallat.hu

Lamantin, manátusz, tengeri tehén

A lamantin életmódja meglehetősen megegyezik a többi szirénáéval. A vízben növő füvet legeli le. Mivel a déli félteke folyamainak nyugodt pontjain tömérdek vízinövény tenyészik, nem kell koplalnia és nem is kell messzebb úszkálnia, hogy táplálékhoz jusson. Annyit eszik, hogy gyomra és bélcsatornája teljesen megtelik táplálékkal s ha jóllakott, gyakran leheveredik sekély partokon, úgyhogy orra kinyúlik a vízből s így ne kelljen folyton alábuknia és felemelkednie; ilyen helyzetben órákig alszik. Ébrenléte alatt csak akkor bukkan a víz fölé, ha lélegzetet vesz, ez azonban, noha légtartói nagyok, gyakran következik be s ezért leginkább sekély pontokon tartózkodik. Pározásának idejét még nem ismerjük és szaporodásáról sem tudunk sokat. Egyesek szerint a nőstény egyszerre két kölyköt szül, mások csak egyről tudnak. Az anya nagyon ragaszkodik kölykéhez. Mindenütt üldözik, mert húsa ugyan egészségtelen és lázat okoz, de ízletes.

Forrás: Brehm: Az állatok világa

Lazac

Ez a halfaj a tengerben aktív vadász, és gyakran rajokban él. A fiatal lazacok tápláléka: rovarok és más kis folyami állatok. A tengerben élők tápláléka: halak, például Ammodytidae-fajok és fiatal heringek. Többek között a sötétcápa vadászik rá. Ebben a csontos halban főleg a Tentacularia coryphaenae nevű galandféregfaj élősködik.

Forrás: Wikipédia

Lajhár

Rügyekkel, fiatal hajtásokkal és gyümölcsökkel táplálkoznak és a levelekről lenyalt bőséges harmat elegendőképpen pótolja a hiányzó vizet. Kétségbevonhatatlan lomhaságot mutatnak élelmük megszerzésénél és elfogyasztásánál: megelégedettek, igénytelenek és napokig, sőt egyesek szerint hónapokig is tudnak éhezni és szomjazni a nélkül, hogy ebből káruk lenne. A fát addig el nem hagyják, míg élelmet találnak rajta; csak ha már szűkében vannak, akkor vándorolnak tovább; lassan leereszkednek a mélyebb ágak között, keresnek egy helyet, ahol a szomszédos fa ágait elérik, átnyúlnak és átkapaszkodnak. Evéskor rendesen hosszú karjaikkal húzzák magukhoz a távolabb levő ágakat s ezekről a leveleket és a gyümölcsöt karmaikkal tépik le; majd mancsaikkal viszik szájukhoz. Hosszú nyakuk is segítségükre van a levelek lelegelésében.

Forrás: Brehm: Az állatok világa

Küllő

a hangyabolyt talál, oldalról megfúrja és szó szerint kiirtja belőle a hangyákat. Néha karhosszúságú lyukat is vág az erdei vöröshangyák bolyaiba. A várukat védő hangyákat hosszú, ragadós nyelvével szedi össze. Előfordul az is, hogy a méhkaptárt lékeli meg.
Télen is itt marad. Akkor a keményre fagyott bolyokkal is elbánik. Ha leesik a hó, a madár meglepő biztonsággal találja meg a „hangyás” helyeket. Lehet a hó akár 25-30 cm magas is, a zöld küllő vagy szétdobálja azt, vagy ha nincs más megoldás, alagutat fúr magának a talajig.

Forrás: wekerletelep.hu

Küsz

Három-négyéves korában válik ivaréretté. Az ívási időszakot megelőzően az ivarérett tejesek fején és testének elülső részén fehér nászkiütés (dorozsma) jelenik meg. Április-május-júniusban csapatosan vonulnak megszokott ívóhelyükre, a folyók parti sávjába, a legfeljebb 20-30 cm mély kavicsos aljzatú részekre. Az ívás a kavicsos mederfenéken két részletben történik, látványos nászjáték mellett, 18-19 napos időközzel. Az ikraszemek száma 15-23 ezer között van, méretük 1,4-1,6 mm. Az ívás kőmérsékleti optimuma 12-18 közé esik, a kikelő lárvák az ívóhely kavicsai között maradnak a szikanyag teljes felszívódásáig.

Forrás: wikipedia.org

Kuvik

A rovarokat az alkonyati órákban kapja el, besötétedés után kisemlősökre és madarakra vadászik.

Forrás: Wikipédia

Kullancs

Kifejletten főként az emlősök vérszívói, de – különösen a lárvák – olykor madarakból és hüllőkből is szívnak vért. Életük során két vagy három gazdaegyedből táplálkoznak, ennek alapján „kétgazdás” vagy „háromgazdás” fajokról beszélünk. A trópusokon egygazdás fajaik is vannak. Ez jelentősen befolyásolja az általuk terjesztett egysejtű-, baktérium- vagy vírusfertőzések járványtanát.

Forrás: bagira.eu

Kaméleon

A kaméleon kizárólag élő eleséggel táplálkozik. Ez olyannyira igaz, hogy nagyon gyakran egy olyan eleségállatra sem mozdul rá, ami bár él, de nem mozog. Legtöbbször kivárja amíg az megmozdul, és utána vadássza le. Tápláléka részben lehet tücsök. A barna vagy a banán tücsköt etessük vele, esetleg a sávos tücsköt, bár ez utóbbi apróbb méretű és így többre lesz szükség belőle. (Az állatot lehetőleg délelőtt etessük, így egy egész napja van arra, hogy összelövöldözze magának a terráriumában mászkáló eleséget.) A tücsök és a megfelelő méretű sáska a legpraktikusabb mint fő eleség, mert tápanyagtartalmuk kiváló és könnyen tarthatók a feletetés előtt.

Forrás: A kaméleon tartása

Kakukk

Fő tápláléka elsősorban a tömegesebben élő hernyók, csupasz és szőröstestűek egyaránt; kisebb mennyiségben bogár és rovar. Ezeket legnagyobbrészben a fák lombkoronájában keresi, közöttük az emberre különösen az erdei és gyümölcsfák lombozatát csapatosan rongáló búcsújáró, fenyő, apáca, aranyfarú, füzi és gyűrűs szövőpillék hernyói a legjelentősebbek és leggyakoriabbak; a szőrös hernyóknak a kakukkon kívül alig van egyéb pusztítója. Hernyójárásos helyeket hosszasabban több kakukk is megszáll s így a kezdődő helyi rovarkár elhatalmasodásának nem egyszer gátat is vet; bővebb kakukkszám egyúttal figyelmeztetője is a keletkezőben lévő hernyóinváziónak.

Forrás: Brehm - Állatok világa

Kisborjú

Az egészségesen született borjú születése után 1-2 órán belül feláll és szopik. Az anyjukat szopó borjak 30-40%-ánál nehéz eldönteni, hogy mikor és mennyi föcstejet kaptak, ezért célszerű a borjút egy órán belül föcstejjel (a tehéntől, vagy szopókás edényből) megszoptatni. Ennek adagja 2-3 l lehet, ami megfelelően védi az újszülöttet a fertőzésektől. Az anya föcstejének minősége persze függ a fajtától, attól, hogy az állat milyen betegségeken esett át, milyen életkorú, de attól is, hogy ellés előtt mennyi ideig csepegett a teje a tőgybimbókból. Az újszülött gyors és megnyugtató ellátása a jó minőségű anyai föcstejjel azért olyan fontos, mert a 4-5%-os újszülöttkori elhullás felét a borjak elégtelen ellenanyag-ellátása okozza. Ez jól ellenőrizhető a vér immunglobulin szintjével. A kedvező érték 50-80 g/l IgG, amíg a 10 g/l IgG érték a kedvezőtlen alsó határnak tekinthető.

Rendszerint a borjú testsúlyának 8-10%-ának megfelelő tejet vagy tejpótló szert itatunk meg az újszülött állattal. Választás előtt ezt a mennyiséget fokozatosan csökkentjük. A tej teljes értékű és kiváló, de drága takarmány. Helyettesítésére többféle, jó minőségű tejpótló áll rendelkezésünkre. Az itatás rendszerint 50-80 napig tart. Az 50-55 napos választás azért kedvező, mert ez alatt az idő alatt a borjak megfelelő átmenettel rászoktathatók a szálas és abraktakarmányra, közben pedig mozgásigényük, s vele társas és játékos viselkedésük oly mértékben erősödik, ami már választásuk után csoportos elhelyezésüket is indokolja (a háromhónapos borjú megsínyli a szűk ketrecet). Kéthetes borjak elé szoktatásként már célszerű némi abrakot és jó minőségű szénát is adni. Az abrak bendőben lebomlott illózsírsavai serkentik a felszívó hám kifejlődését, míg a szálas takarmány a bendő falának izomzatát erősíti, és már egyhetes életkortól segíti a kérődzőreflexek működésének kialakítását.

A fokozatos szoktatás eredményeként a naponta 0,8-1 kg abrakot elfogyasztó borjak elválaszthatóak. Ezek súlygyarapodása 600-700 g/nap körüli. A holstein-fríz fajta esetében általában 75-80 kg testsúlyt érnek el választásra, míg a magyartarka vagy egyéb húsborjak többet is. A nevelési szakasz végére a szarvtalanítást és természetesen a súlymérést is érdemes elvégezni. A tejpótlók kiválasztásánál ügyelnünk kell arra, hogy ezek lehetőleg 20% nyersfehérjét és 16-18% nyerszsírt tartalmazzanak a megfelelő vitamin- és ásványi kiegészítéssel. A feleslegesen megmaradt föcstej is jó takarmány lehet (általában háromszoros hígításban itatjuk), de csak akkor, ha nem véres vagy genynyes, illetve ha nem Colival vagy Pasteurellával fertőzött, antibiotikumokkal kezelt tehéntől származik.

Forrás: mezohir.hu

Katica

A katicabogarak túlnyomórészt levél- és pajzstetvekkel táplálkoznak, ezért rendkívül hasznosak. Tenyésztési kísérletekből tudjuk, hogy egy lárva fejlődése során több száz, esetleg 1000 levéltetűt is képes elfogyasztani.

Forrás: tananyag.almasi.hu