Rügyekkel, fiatal hajtásokkal és gyümölcsökkel táplálkoznak és a levelekről lenyalt bőséges harmat elegendőképpen pótolja a hiányzó vizet. Kétségbevonhatatlan lomhaságot mutatnak élelmük megszerzésénél és elfogyasztásánál: megelégedettek, igénytelenek és napokig, sőt egyesek szerint hónapokig is tudnak éhezni és szomjazni a nélkül, hogy ebből káruk lenne. A fát addig el nem hagyják, míg élelmet találnak rajta; csak ha már szűkében vannak, akkor vándorolnak tovább; lassan leereszkednek a mélyebb ágak között, keresnek egy helyet, ahol a szomszédos fa ágait elérik, átnyúlnak és átkapaszkodnak. Evéskor rendesen hosszú karjaikkal húzzák magukhoz a távolabb levő ágakat s ezekről a leveleket és a gyümölcsöt karmaikkal tépik le; majd mancsaikkal viszik szájukhoz. Hosszú nyakuk is segítségükre van a levelek lelegelésében.
Forrás: Brehm: Az állatok világa
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése