Küsz

Három-négyéves korában válik ivaréretté. Az ívási időszakot megelőzően az ivarérett tejesek fején és testének elülső részén fehér nászkiütés (dorozsma) jelenik meg. Április-május-júniusban csapatosan vonulnak megszokott ívóhelyükre, a folyók parti sávjába, a legfeljebb 20-30 cm mély kavicsos aljzatú részekre. Az ívás a kavicsos mederfenéken két részletben történik, látványos nászjáték mellett, 18-19 napos időközzel. Az ikraszemek száma 15-23 ezer között van, méretük 1,4-1,6 mm. Az ívás kőmérsékleti optimuma 12-18 közé esik, a kikelő lárvák az ívóhely kavicsai között maradnak a szikanyag teljes felszívódásáig.

Forrás: wikipedia.org

Kuvik

A rovarokat az alkonyati órákban kapja el, besötétedés után kisemlősökre és madarakra vadászik.

Forrás: Wikipédia

Kullancs

Kifejletten főként az emlősök vérszívói, de – különösen a lárvák – olykor madarakból és hüllőkből is szívnak vért. Életük során két vagy három gazdaegyedből táplálkoznak, ennek alapján „kétgazdás” vagy „háromgazdás” fajokról beszélünk. A trópusokon egygazdás fajaik is vannak. Ez jelentősen befolyásolja az általuk terjesztett egysejtű-, baktérium- vagy vírusfertőzések járványtanát.

Forrás: bagira.eu

Kaméleon

A kaméleon kizárólag élő eleséggel táplálkozik. Ez olyannyira igaz, hogy nagyon gyakran egy olyan eleségállatra sem mozdul rá, ami bár él, de nem mozog. Legtöbbször kivárja amíg az megmozdul, és utána vadássza le. Tápláléka részben lehet tücsök. A barna vagy a banán tücsköt etessük vele, esetleg a sávos tücsköt, bár ez utóbbi apróbb méretű és így többre lesz szükség belőle. (Az állatot lehetőleg délelőtt etessük, így egy egész napja van arra, hogy összelövöldözze magának a terráriumában mászkáló eleséget.) A tücsök és a megfelelő méretű sáska a legpraktikusabb mint fő eleség, mert tápanyagtartalmuk kiváló és könnyen tarthatók a feletetés előtt.

Forrás: A kaméleon tartása

Kakukk

Fő tápláléka elsősorban a tömegesebben élő hernyók, csupasz és szőröstestűek egyaránt; kisebb mennyiségben bogár és rovar. Ezeket legnagyobbrészben a fák lombkoronájában keresi, közöttük az emberre különösen az erdei és gyümölcsfák lombozatát csapatosan rongáló búcsújáró, fenyő, apáca, aranyfarú, füzi és gyűrűs szövőpillék hernyói a legjelentősebbek és leggyakoriabbak; a szőrös hernyóknak a kakukkon kívül alig van egyéb pusztítója. Hernyójárásos helyeket hosszasabban több kakukk is megszáll s így a kezdődő helyi rovarkár elhatalmasodásának nem egyszer gátat is vet; bővebb kakukkszám egyúttal figyelmeztetője is a keletkezőben lévő hernyóinváziónak.

Forrás: Brehm - Állatok világa

Kisborjú

Az egészségesen született borjú születése után 1-2 órán belül feláll és szopik. Az anyjukat szopó borjak 30-40%-ánál nehéz eldönteni, hogy mikor és mennyi föcstejet kaptak, ezért célszerű a borjút egy órán belül föcstejjel (a tehéntől, vagy szopókás edényből) megszoptatni. Ennek adagja 2-3 l lehet, ami megfelelően védi az újszülöttet a fertőzésektől. Az anya föcstejének minősége persze függ a fajtától, attól, hogy az állat milyen betegségeken esett át, milyen életkorú, de attól is, hogy ellés előtt mennyi ideig csepegett a teje a tőgybimbókból. Az újszülött gyors és megnyugtató ellátása a jó minőségű anyai föcstejjel azért olyan fontos, mert a 4-5%-os újszülöttkori elhullás felét a borjak elégtelen ellenanyag-ellátása okozza. Ez jól ellenőrizhető a vér immunglobulin szintjével. A kedvező érték 50-80 g/l IgG, amíg a 10 g/l IgG érték a kedvezőtlen alsó határnak tekinthető.

Rendszerint a borjú testsúlyának 8-10%-ának megfelelő tejet vagy tejpótló szert itatunk meg az újszülött állattal. Választás előtt ezt a mennyiséget fokozatosan csökkentjük. A tej teljes értékű és kiváló, de drága takarmány. Helyettesítésére többféle, jó minőségű tejpótló áll rendelkezésünkre. Az itatás rendszerint 50-80 napig tart. Az 50-55 napos választás azért kedvező, mert ez alatt az idő alatt a borjak megfelelő átmenettel rászoktathatók a szálas és abraktakarmányra, közben pedig mozgásigényük, s vele társas és játékos viselkedésük oly mértékben erősödik, ami már választásuk után csoportos elhelyezésüket is indokolja (a háromhónapos borjú megsínyli a szűk ketrecet). Kéthetes borjak elé szoktatásként már célszerű némi abrakot és jó minőségű szénát is adni. Az abrak bendőben lebomlott illózsírsavai serkentik a felszívó hám kifejlődését, míg a szálas takarmány a bendő falának izomzatát erősíti, és már egyhetes életkortól segíti a kérődzőreflexek működésének kialakítását.

A fokozatos szoktatás eredményeként a naponta 0,8-1 kg abrakot elfogyasztó borjak elválaszthatóak. Ezek súlygyarapodása 600-700 g/nap körüli. A holstein-fríz fajta esetében általában 75-80 kg testsúlyt érnek el választásra, míg a magyartarka vagy egyéb húsborjak többet is. A nevelési szakasz végére a szarvtalanítást és természetesen a súlymérést is érdemes elvégezni. A tejpótlók kiválasztásánál ügyelnünk kell arra, hogy ezek lehetőleg 20% nyersfehérjét és 16-18% nyerszsírt tartalmazzanak a megfelelő vitamin- és ásványi kiegészítéssel. A feleslegesen megmaradt föcstej is jó takarmány lehet (általában háromszoros hígításban itatjuk), de csak akkor, ha nem véres vagy genynyes, illetve ha nem Colival vagy Pasteurellával fertőzött, antibiotikumokkal kezelt tehéntől származik.

Forrás: mezohir.hu

Katica

A katicabogarak túlnyomórészt levél- és pajzstetvekkel táplálkoznak, ezért rendkívül hasznosak. Tenyésztési kísérletekből tudjuk, hogy egy lárva fejlődése során több száz, esetleg 1000 levéltetűt is képes elfogyasztani.

Forrás: tananyag.almasi.hu